Fénysugár

Melengető napsütés után
most csak halvány fénysugár.
Forró ölelés helyett
tenyerem melegítem
gyenge gyertyaláng felett.

Egyedül maradtam,
hiába akartam,
hogy másként legyen,
ezt a dolgot nem erőltethetem.

A legjobbakat remélem neked
én édes kis fényem,
csak megyek, sétálok tovább,
s az ég felé emelem tekintetem.

(2018.november)

Életfolyam

Finoman érintette bőrömet a lágy dallam. Ez hát az élet? Színkavalkád, melyet gyönyör és fájdalom násztánca alkot? Addig hangtalan ajkaim közül mély sóhaj tör fel, sűrű párafelhő kíséretében. Hogy létezhet efféle kettősség? Ugyanazon helyen fellelni a forrót és a hűvöset, gyűlöletet és szerelmet, bánatot és reményt!

Haldokló világ

Savanyú ez a föld;
generációk mérge

fojtja gyökerestöl'.
Mindennek itt a vége.

Vörös az ég
és maró a tenger.
Emlékszem még,
itt fürödtem egyszer.

Állatok koponyái
tarkítják a földet.
Kerülget a hányinger:
Ez hát a végzet?

Kénköves savpokol
lett otthonomból.
Álmom egy szép világról
most már csak haldokol.

Itt minden elsorvad.
Nem marad más, csupán
csillogó hamis vad,
tengernyi műanyag.

Zúduló ár

Folyjon a folyó,
sodorjon el mindent!
Létem imbolygó,
ajkam se pisszent,
mikor víz alá merültem.

Szőlő

Fagyos, hiú herceg,
ki rangjával henceg.
Mondd, ó, te nemes!
Mi késztet arra, hogy kinevess?

Szállj le lovadról,
nárcisztikus úrfi!
Olyat mutatok - fogadok -,
mi számodra földön túli.

Szép udvarban cseperedtél,
de feledted, a tél miképpen fal fel.
Itt nem vagy más, gyönge legény,
csupán táplálék, minek híre kel.

Tágulj innét, de gyorsan,
míg türelmem tart!
Végleges döntésem, mit hoztam.
-vetek oda egy mosolyt, amolyan fanyart.

Éden

Kövér esőcseppek
gördülnek az ablak üvegén,
 Csókolj meg kedves,
 Ha bármit is jelentek én.
 Szerelmünk tiltott,
 mint a fényes gyümölcs,
 s miből édes nektárt ivott
a pár, kiket Az elküldött.


Sóhaj tör fel ajkaimból,
 kezeim sziluettje simítja vállaid.
 Frissen nyíló bimbó,
 ifjú harmat borítja szirmait.
 Apró cinege szakajtja le
 a törékeny kis gallyat,
 s magával hozza a zivatart.

Magvak

Hajolj, kis napraforgó;
Hagyd, hogy formáljon a szél.
Lassan te is fontoskodó
felnőtt leszel, ne félj.

Felejtsd el a sémákat,
Új világba vezetlek én.
Hogy a levegőben sétálva
Lessük meg, mit rejt az ég!

Ölelje virágkoszorú
Még az egerek fejét
Is, habár az élet hosszú,
S a történés oly kevés.