Finoman érintette bőrömet a lágy dallam. Ez hát az élet? Színkavalkád, melyet gyönyör és fájdalom násztánca alkot? Addig hangtalan ajkaim közül mély sóhaj tör fel, sűrű párafelhő kíséretében. Hogy létezhet efféle kettősség? Ugyanazon helyen fellelni a forrót és a hűvöset, gyűlöletet és szerelmet, bánatot és reményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése