Szőlő

Fagyos, hiú herceg,
ki rangjával henceg.
Mondd, ó, te nemes!
Mi késztet arra, hogy kinevess?

Szállj le lovadról,
nárcisztikus úrfi!
Olyat mutatok - fogadok -,
mi számodra földön túli.

Szép udvarban cseperedtél,
de feledted, a tél miképpen fal fel.
Itt nem vagy más, gyönge legény,
csupán táplálék, minek híre kel.

Tágulj innét, de gyorsan,
míg türelmem tart!
Végleges döntésem, mit hoztam.
-vetek oda egy mosolyt, amolyan fanyart.