Haldokló világ

Savanyú ez a föld;
generációk mérge

fojtja gyökerestöl'.
Mindennek itt a vége.

Vörös az ég
és maró a tenger.
Emlékszem még,
itt fürödtem egyszer.

Állatok koponyái
tarkítják a földet.
Kerülget a hányinger:
Ez hát a végzet?

Kénköves savpokol
lett otthonomból.
Álmom egy szép világról
most már csak haldokol.

Itt minden elsorvad.
Nem marad más, csupán
csillogó hamis vad,
tengernyi műanyag.