Életfolyam

Finoman érintette bőrömet a lágy dallam. Ez hát az élet? Színkavalkád, melyet gyönyör és fájdalom násztánca alkot? Addig hangtalan ajkaim közül mély sóhaj tör fel, sűrű párafelhő kíséretében. Hogy létezhet efféle kettősség? Ugyanazon helyen fellelni a forrót és a hűvöset, gyűlöletet és szerelmet, bánatot és reményt!

Haldokló világ

Savanyú ez a föld;
generációk mérge

fojtja gyökerestöl'.
Mindennek itt a vége.

Vörös az ég
és maró a tenger.
Emlékszem még,
itt fürödtem egyszer.

Állatok koponyái
tarkítják a földet.
Kerülget a hányinger:
Ez hát a végzet?

Kénköves savpokol
lett otthonomból.
Álmom egy szép világról
most már csak haldokol.

Itt minden elsorvad.
Nem marad más, csupán
csillogó hamis vad,
tengernyi műanyag.