Messzi földeken

Ujjaim futtatom az aranyló kalászon,
Lábaim átléptek egy messzi határon.
Még nem megyek vissza, nem kellenek hibáik!
Maradni nehéz, ha nem maradnak álmaid.
Csendesen hull alá könnyem, öntözvé e földet;
Köszöntsd kopár föld rég nem látott esődet!

Hiába lépdelek idegen vidéken,
Itt lehetek önmagam egészen.
Ahol nem vár senki, én indítok újat,
De köszönöm népem, tőled kapom múltam!
Te voltál bölcsőm és édes szeretőm,
Kérlek te legyél később hűvös szemfedőm!

Bár mehetek messzetájra, gondolhatok zuhanásra
Lelkem, s testem egyaránt visszatér hozzád.

Őrizd hát emlékem, s engedj utazásra.
Mázsás terheim nem aggatom rád.