Halovány

Fátyolként lengedezik testem,
Saját érdekeimet nem nézhetem.

Nem én vagyok a filmben a főszereplő,

Csak a lány, a történetet szemlélő.

Lelkem kiszabadul e meggyötört ketrecből,

Nem vagyok más, csupán a szelet kergető.

Bús dallamot búg a szívem,

A reményvesztettség hangja ez.

Hiába szeretem a fiút, neki nem kellek.

Talál ő mást, s engem elfelednek.

Én vagyok a múlt, csak egy képfoszlány.

Jelenéből kitakar a sűrű köd, homály.