Esik az eső, zuborog az ég.
Te édes király, ó mit tettél?!
Engem fagyos cellába vetettél,
de egyet elfelejtettél:
Egykori szeretőd bosszúra szomjazik,
s kitartóbb, mint gondolnád.
Király, féltsd arany koronád!!!
Te kéjenc király, lásd mit imádsz:
Csupa méreg és ármány!
Lásd végre, csúfságot rejt a hazugság.
Tiszteld az igazat, vesd le hát álcád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése